Csillagok

Fentről,a felhőtlen tiszta égről,ezer csillag ragyog rám,
felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni,mi az a "végtelen",
s ráébredek,milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
ki álproblémákkal és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a múlandó emberek folyton változtak,
de a csillagok,és az emberi lélek,érzések maradtak.

Talán kétezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem,mint én,
ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs,emlék sincsen róla semmi,
pedig ő si élt,mint én,szeretett,ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
hát ne rontsuk el azzal,hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST élvezd a jelen pillanatot,
s válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre a csillagok ezrei között
keresd meg a tied,melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: oly rövid a léted,
keresd meg,találd meg,és használd ki,mi szépet nyújt az élet!