Egyik nap

Egyik nap még mosolygott, boldogan kelt fel,
aztán történt valami, amire gondolni sem mert.
Fájdalom, kín költözött testébe örökre,
hogy gyötrődve szenderüljön jobblétre.
Hirtelen jött, nem számított rá senki,
apró kellemetlenség volt csak neki.
Nem törődött vele, elmúlik majd ez is,
ahogy eddig minden más is.
Aztán egyre nehezebbé váltak a napok,
fájdalom, kín, egyre nehezülő tagok.
Gyötrő minden egyes mozdulat,
s tudja: ajándék minden pillanat.
Érzi már, hogy nem tart soká,
hogy elköltözzön máshová.
Elköltözik örökre ebből a világból,
de csak örömöt, mosolyt hagy magából.
S vége lett. Minden gyötrelem elmúlt.
Szeméből, lelkéből minden fény kihúnyt.
Messze van, de olyan helyen,
ahol nem létezik félelem.