Porcelán játékbaba

Akár egy mese,túlságosan szép volt
a történet,mely kettőnkről szólt.
A mesénk kezdetére emlékszel vajon még?
Olyan szép volt... Túlságosan szép!

Azon a napon is úgy vágytam a szeretetre...
mikor beléptél az életembe... te!
Egy porcelán játékbabához hasonlítottál engem,
mikor felélesztettél valamit bennem...

Napokig vártam, "hol marad már?"
Minden egyes perc nélküled még ugyanúgy fáj,
minr rég,de akkor nem tűntél el...
Érzem még ahogyan kezed körülölel...

Egy porcelán játékbaba voltam akkor régen,
hisz nem szenvedett akkor senkiért még szívem...
Sápadt arcom,sötét hajam,akár egy mesebeli lány,
kinek lelke törékeny,akár a porcelán.

Szerettél,s én tudom,ugyanúgy szerettelek,
de egy nap eltűntél,s én hiába kerestelek.
A mese végetért,széttörött a porcelán...
így lett a játékbabából szenvedő lány.

Túl könnyű volt az álarc mögé bújni,
s téged tiszta szívemből imádni...
Most mindenem elveszett,mi szép volt régen,
már tudom: kár hinni a mesékben...