"Ismerem azokat a szavakat melyeket még ki sem ejtettél.

Már tudom hová tartasz,mikor még el sem indulsz.

Tudok a féltett titkaidról,amiket mélyen elrejtesz.

Mindent tudok rólad kedvesem:

nem vagyok kém csak szeretlek."

"Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját,

az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra,

már nem élt hiába:életének meg volt az értelme."

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

"Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."

„Egy tanács: Vigyázz magadra! Egy kérés: Ne változz meg! Egy kívánság: Ne felejts el! Egy hazugság: Nem szeretlek! És egy igazság: Borzasztóan hiányzol!”

Nem tudom neked adni a napot,de tudok adni egy pillanatot.

Mikor megállíthatod a rohanó időt,kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,sugarával meleget árasztani.

De elküldöm neked szívem melegét,áldásként küldöm,legyen a tiéd.

A napot neked adni nem tudom,

hisz nincs is saját napom.

De van egy kis lángom,csak neked,

amely szeretetedért tőlem egy köszönet...

Bárcsak itt lennél mellettem, Szorosan fognád két kezem, Én magamhoz húználak, s sokszor csókolnálak. Minden lámpánál megállnék, Tekintetedbe mélyednék, Csendes réten, padon ülnénk, Sötétben beszélgetnénk. Bárcsak itt lennél mellettem, Szorosan fognád két kezem.

 Szeretni akarlak!

Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott…
Együtt lesni, a közös holnapot!

Hiányzik az érzés, mit melletted éreztem, Hiányzik az idő, mit veled tölthettem, Hiányzik amit adtam, s amit cserébe kaptam, Hiányoznak az emlékek és a veled töltött gyönyörű szép percek.

Mikor szívünk először össze dobbant,

mikor szemed rám nézve lángra lobbant,

mikor első csókod ajkamra égett,

én már akkor éreztem,meghalok érted!