" Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiusúl a várakozás, vagy arra  a kincsre amely-ahelyett, hogy előkerülne mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk!"

 

_________________________$
________________________$$$
_______________________$$$$$
______________________$$$$$$
______________________$$$$$$
_____$$$$$$$$________$$$$$$$
____$$$$$$$$$$______$$$$$$$
___$$$$_$$$$$$$$____$$$$$$$
___$$$___$$$$$$$$$__$$$$$$
____$_ _______$$$$$$_$$$$$
________________$$$$$$$$
_____________$$$$$$$$$$$
__________$$$$$$$$$$$$$$
________$$$$$$$$$$$$$$$$$
_______$$$$ ♥ $$$$$$$$$$$$$
______$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
_____$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
______$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
_______$$$$$$$$$$$$$$$$$
___________$$$$$$$$$$$$
__________$$$$$$$$$$$$$$
________$$$$$$$$$$ $$$$$$



Beugrott hozzám egy nyuszika,
azt súgta nékem, hogy gondoljak azokra
kik kedvesek nékem.

Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.

A fontos dolgok mindig megmaradnak, ami elmúlik az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.

 

" Ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerekben, egy bárban elhangzó dalban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt.

 

 A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
     Victor Hugo   

 Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
     Gabriel García Márquez   

Szerettem volna hogy mindig velem legyél,
Szívemet adtam volna, hogy velem legyél.
Tegnap még más voltam, s hittem van remény,
Szívemben keserűség, arcomon fájdalom ég.

A tollam most sírni fog minden egyes betű után,
Papírom lesz mi felisza, bánatom, s könnyeim sorát.
Ahogy leírom, hogy véget ért egy gyönyörű szeretet,
Szívem szakad meg, s egyre csak tágul benne a heg.

Te voltál nekem kitől szeretetet, boldogságot kaptam,
Te voltál az életem,a mindenem kit szeretni akartam.

Wass Albert:
Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...

Hófehér galamb...

Talán?

 "Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

 Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

 Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid. . . ?
Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?

 Ámulni még.. / Áprilí Lajos /

Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
Megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.

Elálmélkodni megszokottakon,
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,

a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már, - s itt volna már a végem?

 Soha nem leszek tökéletes,
de így vagyok egész.
Mint a mindig más könnycsepp,
mi a szemből a lélekbe vés.

 

Más lelkébe behatol,
tükörként töri össze.
S mégis erre született,
legyen mi a bánatot megkösse.

 

Nem leszek soha tökéletes,
de így vagyok magam.
Mint a könnycsepp a szemben:
egyszerű, vigasztalhatatlan.

 Ajándékot az ember szívből ad,

Ott van a dobozban a szívének egy darabja.

Hamis szívtől az ember nem vár semmit,

mert az olyan nem is tud szeretni.

Egy igaz szívtől sem vár semmit,

mert anélkül is érzi hogy mennyire szereti.

Nem kellenek se tettek,se szavak,

Csak hogy szívébe zárjon,és ne eresszen ki onnan SOHA! 

 

Én sose kértem ékszert,vagy házat,

mert nem az ajándék mutatja meg ki vagy.

A szeretet ad erőt mindenhez,

S az mutatja ki mennyire értékel Téged!

 Nem szövődik előttem a jövő,
életem már csak egy bús kitérő.
De nem hagyom abba, nem adom fel!
Tudom, az álmaimért küzdeni kell!
Nekem kudarc lett a sorsom,
de ha akarom még átírom.
Átírom büszkén,mosolyogva,
nem nézek többé az álom-romokra.
És így újra két lábon minden olyan más,
ki mondta,hogy csak rosszat hozhat a változás?
Sosem késő rájönni, hogy eléred ha elakarod.
Óvni kell, dédelgetni az összes álmod. 

 "De a lélek tükre nem csal meg Téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
Benne csillog meg a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
Öleld szívedre, mert az igazi Barát!"

 Túl szép, hogy megvolt mindenem Túl szép, de így is jó nekem Az a lány messze már Ne keresd, ne is várd De hogyha eljön az idő Te kit választanál? Ugyanaz a szív legbelül Ma merre hajt észrevétlenül? Ugyanolyan szép az a csillogás Te kinek hazudtál valami mást? Ne sírj majd, ha nem leszek Lesz majd más, aki rád nevet Ugyanaz a fény, az a csillogás Csak az nem én vagyok, hanem valaki más (Csak az nem én vagyok, hanem valaki más) Túl szép, hogy megvolt mindenem Túl messzire mentem, azt hiszem Az a vágy messze már Ne keresd, ne is várd De hogyha eljön az idő Te kit választanál?

 Mindketten tudjuk én nem vagyok az, aki neked kell.
Megtanultam hát, hogy szívem nem engedem el!
Igy sosem szerzek majd sebet,
Ha akarod el engedem hát kezed.
A párkapcsolat sosem mélyül el már számomra,
Nem szabad, nem törhet szivem darabokra újra!
Kiépítem hát a kemény burkot,
Több nem engedem, hogy bárki behatoljon!
És mélyen belül elfojtom könnyeimet,
Nem akarom, hogy bárki is érezze sebeimet.
Úgy éreztem csak egy áldozat voltam,
Akit szerettem mindenkit megutáltam.
Egy lány vagyok összetört szívvel,
De többet nem engedek szívemhez senkit ily közel.

 Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől, úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál, és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel, és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.

 A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.

 

 Oly szép, mikor bús, hosszú éjszakára
A láthatárt új hajnal fonja át.
Pirul az ég s az ébred, sötét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.

Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,

Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó Kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt.

Ha gondolok rá, nedves lesz az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.

 Nem szövődik előttem a jövő,
életem már csak egy bús kitérő.
De nem hagyom abba, nem adom fel!
Tudom, az álmaimért küzdeni kell!
Nekem kudarc lett a sorsom,
de ha akarom még átírom.
Átírom büszkén,mosolyogva,
nem nézek többé az álom-romokra.
És így újra két lábon minden olyan más,
ki mondta,hogy csak rosszat hozhat a változás?
Sosem késő rájönni, hogy eléred ha elakarod.
Óvni kell, dédelgetni az összes álmod. 

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,néma barátod, rabszolgád vagyok,alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád,és nem akar lenni, csak általad,csak árnyéka annak, ami vagy."

 Szeretni akarlak!

Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott…
Együtt lesni, a közös holnapot!

 

 Megzavartak ezek a napok,

 

Rendet kellene már tenni, de nem tudok.

 

Ha néhány apróság felkerül a polcra,

 

Jön a holnap, és leveszi onnan.

 

Káosz, bábeli zűrzavar,

 

És kérdőjel hadak.

 

 

 

Szédült álmomból ébresszetek már!

 

Tudni szeretném, mi a valóság!

 

Villámlik, mennydörög, forró vihar van,

 

Negyvennyolc fokra ment fel a lázam.

 

Szédült álmomból ébresszetek,

 

A filmet összerakni, segítsetek!

 

 Árral szemben úszni nem lehet,

 

Megadom magam az életnek.

 

Habzó hullámai sodorjanak,

 

Közel a kissziget, hol már várnak.

 

 

 

Felejteni fogom a miérteket,

 

Mélyen elásom a kérdéseket.

 

Az ördögi kőrbe már beléptem,

 

Talán nem hagy senki cserben.

 

 Néha többet érnek a ki nem mondott szavak, a le nem írt gondolatok, mint az elhamarkodott, meggondolatlan szóáradat. Néha többet ér egy pillantás, egy érintés, egy mozdulat, minden kimondott szónál. Néha többet ér egy láthatatlan tintával megírt levélke, mint a tömény betűhalmaz. Néha megáll a toll a kezemben, mert Nem teszek mást …

 

 Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

 A boldogság az, amikor sokat kapunk.
A fájdalom az, mikor ezt mind elveszítjük.
Én nem akarok többé boldog lenni,
mert az egyszer nagyon fog fájni...

 

 „Az ember élete két részből áll.

 

Az elsőben remélünk egy boldog jövőt,

 a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett.
E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre.”

Kívánok Neked mosolyokat...
Mosolyokat, amikor bánatos vagy,
Szivárványt, hogy a felhőkben járhass,
Nevetést, ami ajkadat simogatja,
Gyengéd ölelést, amikor lelked elhagyatott,
Barátokat, alkik felvidítanak,
Szépséget szemeidnek,
Hogy sokat lássanak,
Önbizalmat, ha kétségek gyötörnek,
Hitet, melyben teljes az élet,
Barátságot, hogy megismerd magad,
Türelmet, hogy e világot elfogadd.....