Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való Ezek szerint nem vagyok neked elég jó. Szeretném ha boldog lennél! Egy magadhoz valót keresnél. Kitől nem kell félned, s szeret Kivel élvezheted az egész életet. Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod, Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod. Arra viszont megkérnélek téged: Töröld ki rólam minden emléked! Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha. Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora. Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe, Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.

Szereted, szeret, azt hiszed ez is elég. Megtörtént, s úgy érzed Ő jelenti lelked másik felét. Veszekedtek, de tudod, hogy úgyis kibékültök; Gondolod Te. . . De a sors most másképp döntött. Összevesztek, s utána ennyi az egész, Hirtelen vége és úgy érzed itt a vég. Nézel a szanaszét heverő darabokra, Mik a szíved, s a szíve voltak. Viszont most, mint a tüskék, úgy szúrnak, Ezernyi döféssel a bőröd alá hatolnak. Életért könyörögsz, csak Őt akarod, Már nem segít, csak Vele vagy boldog. Kérdezgetik: mi a baj?

Ha majd egyszer felébredsz álmodból, Rájössz valaki szeret szívéből. Egy fiú, aki egy sötét szobában egyedül áll, És önmagából kikelve, megsemmisülten sírdogál!

Nem az a perc fontos, melyért minden nap élsz, Nem az a fontos, mit minden percben remélsz. Az a fontos, hogy SZERESS ÉLNI, S ha kell, MERJ REMÉLNI! Hiszen minden percet csak egyszer élsz meg, Minden csodát, s minden szépet. S ezek a dolgok, ha csak egy percre is értelmet nyernek, Már volt értelme az életednek!

"Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább. " Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. "

Soha nem leszek már boldog, Nem leszek tovább a játékod! Soha senki mást nem fogok tudni így szeretni, De már nem akarom az utadat járni! Köszönöm, hogy szerethettelek, Köszönöm, hogy szerettél! Kívánom, hogy ezentúl mindig nagyon boldogan éljél! Soha nem felejtelek el!!!!!!

Eljött egy újabb este, Egyedül a csillagokat lesve. Minden nappal messzebb vagy tőlem, Minden perccel jobban fáj a szívem. Mást szeretsz, lassan felfogom, De, hogy elfeledj azt nem hagyom!

Többször kértem:Legyél velem! De a válaszod mindig:Nem tehetem! De miért nem?Hiszen te is akarod! Látszik rajtad, hiába tagadod!

Miért nem szerethetek szabadon?? Ha nem lehet inkább meghalok! Szeretlek értsd meg, csak téged, De te ezt nem veszed észre. Vagy igen? De akkor miért nem lehetek veled? Csak hülyítesz, s közben lelkem semmivé lesz.