Te....

Ma újra láttalak téged,
S szívem belül majd szét tépett!
Nem akarom, hogy igy fájjon..
Hogy nem nekem szántak azt bánom!
De hisz mit tehetnék ez ellen?
Valótlan bűnért miért nekem kell felelnem?
Rájöttem, hogy hazugság az élet,
S mindenki olyan rossz amitől féltem!
A makulátlan tisztaság nem létezik sajnos...
Talán a gyermekbe, aki született épp most!
A világ kifordul magából,
Törött emlék marad egy szép családból!
Nehéz másban meglátni a jót,
Mert nem mutatja meg a valót!
De mikor téged látlak remeg a lelkem..
Ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem!
Én magammal cipelném szíveset,
De te sajnos ezt nem engeded...
Téged látlak ott messze...távol,
De keresem az igazit mint egy vándor!